Merci-Ancsa dekor

Polgári lakás éke: stukkók és rozetták

Négy méter belmagasság, nagy egymásba nyíló terek, kazettás beltéri ajtók, gipszstukkók, gyönyörű (réz) kilincsek, ezek a polgári lakások főbb jellemzői. Merci 3 éves kora óta (kisebb-nagyobb megszakításokkal) él Szigetvár belvárosában egy patinás polgári társasházban.  Naná, hogy kapott az alkalmon, mikor lehetősége nyílt egy megüresedett ingatlan megvásárlására abban a házban ahol felnőtt. A megszokott családi fészekből a szomszédba költözött és nem sok időbe telt, hogy Ancsa is csatlakozzon.  A polgári lakások olyan eleganciával bírnak, ami számunkra lenyűgöző. Régi szerelem ez, nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy más környezetben éljünk. Nemsokára rátérünk a poszt valódi mondanivalójára, de engedjetek meg egy személyes kitérőt. Egy kis múltidézéssel kezdenénk, talán érdekesebbé tesszük vele a posztot. Bemutatjuk a házat, ahol élünk.

Egy régi szigetvári képeslap a vateráról, hogy mik vannak? Tényleg érdemes ott böngészni. Szigetvár, Rákóczi utca. Balról a harmadik ház a mi otthonunk szemben a gimnázium:

ez pedig egy friss fotó:

Ez egy régebbi kép, itt még Igmándy utcának hívták. 1900-as évek eleje, a házunk már áll.

Jobbra az utolsó 2 emeleti ablak Ancsa lakása, amikor még  kiscserkészek masíroztak előtte.

és a mai fotó:

Merci lakàsa udvari aminek meg az a nagy előnye, hogy ki lehetett alakítani a 25 m2-es teraszt és teljes a csend. A régi lakás ablakai a képen jól  látszanak. Földszint, a kaputól balra. A helyzet az, hogy nehéz az elszakadás, de szerencsére nincs rá szükség, nővére a tulajdonos, aki Olaszországban él.  Későbbi terv : lakáscsere, felújítás és àtköltözés a főépületbe, oda, ahol gyerekkorában élt. 

Belül pedig ilyen. A szoba nagyon jó adottságokkal rendelkezik. Tágas és világos,   pontosan 4 méter magas és  közel 35 nm.Bár nem látszik akkorának, de az ablakok bizony 180 cm magasak. 

Közvetlenül a házunk szomszédságában az általános iskola.

Régen:

és napjainkban:

fotó: Hanczik Kornél

A házunkkal szemben pedig a gimnázium:

Ez a kép a  60-as években készülhetett:

Ma ugyanolyan gyönyörű:

Ancsa ablakából ez a látvány tárul elénk, megunhatatlan a panoràma. Talán átadtunk kicsit a hangulatból, így rátérhetünk az eredeti témára. Stukkók és rozetták. Ahogy látjátok, a ház joggal kéri vissza eredeti díszét.  Mindig szó volt róla, aztán vakvágányra futott a terv, mert mindig akadt valami màs fontosabb, de eljött az idő, nem halasztjuk tovább. Ancsa kezdte. Albérlők távoztak, itt a nagygenerál ideje, még szép, hogy a mennyezet sem marad ki. Sajnos Ő ritkán jön haza, bár megvette a portékát, a felrakás még várat magára.

De nézzük is, miről beszélünk, mutatnánk pár étvágygerjesztő fotót:

fotó: Pinterest

 

fotó: Pinterest

 

fotó: Pinterest

 

fotó: Pinterest

 

fotó: Pinterest

 

fotó: Pinterest

és nézzük ezt nálunk:

Kicsit csaltunk, ez nem gipszből van. 🙂 

Mercinél kezdődik a munka. Mint általában mindig, most is egy barátnős kávézgatós tracsparti vége lett, hogy a 3 méteres létrát vonszolta befelé. Első lépés megvan. Semmi gond, csak felmegyek a létrára és kikapom a csokiból a vezetéket kezdetű fellángolásból, hogy a fenébe jön ki ez aszar típusú vergődés lett, pedig még fázisceruzát is kaptunk. Így hívják, nem?  Úgy emlékszünk , ha világít akkor jó…vagy nem. Halálos fegyver 3- Egy perce még a kéket mondtad 😀

Nem baj, itt nincs lehetetlen, férj a szomszédban dolgozik, akit ezekkel a kis játékainkkal  lehet halálra idegesíteni, mindegy meggyőztük. Ne szórakozz,  csak 2 másodperc, mijazneked? 🙂 Ok, lámpa végre lent van és nem robbant fel senki.  Szilózás, létrázás és már fent is van. 🙂

 Ja, a kis szobrocska a munkálatok közben érkezett, ha 5 perccel előbb jön a postás tuti, hogy felzavartuk  megkértük volna Őt, hogy kapja ki a vezetéket. Igen, tudjuk, hogy a fővárosban másképp mennek a dolgok, de itt vidéken minden sokkal egyszerűbb. 🙂 

 

 

Ragasztás megvan, de mi legyen a visszakötéssel, férj tuti, hogy nem jön át még egyszer. Tibi az asztalos, aki különben házi tojást szór szét a házban, épp kapóra jött. 20 tojás és egy lámpabekötés rendel. Jó munkásember lévén nem utasít vissza. 🙂 Ez is bizonyítja,  hogy itt tényleg minden sokkal egyszerűbb. Az asztalosmesterünk, aki most falusi csirkéből frissen kipattanó tuti finom tojásokat szállít, villanyt szerel.  Normále 😀 

” Nem látok, nincs rajtam a szemüvegem! Ne keress kifogásokat, Tibi, itt az enyém! “

A kisebbel már nem lesz gond, ott csak kampó van

 

 

 

A sztorinak persze még nincs vége. Ezt a 60 centis rozettát kicsinek találjuk. A következőt már ki is néztük, nem csalunk többet, ez gipszből lesz. 🙂

és még ott a másik lakás…;)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!