Merci-Ancsa dekor

Régi lakás, új tervek…

Annyira nem régi, hiszen csupán 10 éve száradt rá a tinta a szerződésre, illetve történt meg a nagy átalakítás, de mivel a házassággal jött az új élet a férjjel közös lakásban, így lett Ancsa vidéki otthona a “régi” lakás, aminek a részletes történetét itt olvashatod. Persze mutatjuk a vásárláskori állapotot, mert mindig jó visszanézni, miből mi lett.

A következő öt év berendezésügyileg elég mozgalmas volt, ezért lett az előző bejegyzés kilóméterhosszú, ide csak a 2012-es kedvenc dizájn fér bele.

A fővárosba költözéskor a bútorok nagy része is elvándorolt, más lett a berendezés, mert barátok lakták két évig, akik aztán saját fészekbe költöztek, így újra kezdődhetett az építkezés, illetve a berendezés, mert ha az embernek van egy legjobb jóbarátja, aki “szintén zenész”, fogja a saját, használaton kívüli bútorait és berendezi az egészet, mire a legjobb jóbarátja hazaérkezik. 😀 Talán nem kell mondani, ez az 1-10-ig terjedő skálán mennyire jó érzés. 🙂

Na de itt nincs megállás, mert az őszinteséget megvallva, 10 éve is voltak – egyrészt, mint ahogy az esetek 99,9%-ánál lenni szokott, a pénzhiány, másrészt átgondolatlan tervek miatt – elvarratlan, befejezetlen szálak és átmeneti megoldások, amik aztán természetesen állandóak maradtak. A legjobbal, ami egy lakással történhet, a tisztító festéssel kezdtük, plafontól a padlóig, merthogy a 7 éve lefestett lamináltra is ráfért egy réteg. Bár a Trinát fehér, magasfényű zománcfestéke is bevállt, hisz több évig remekül szuperált, most a Düfa selyemfényű, hófehér padlófestékére esett a választás. A végeredményre csak annyit tudunk mondani, hogy brutálszép.

A nyílászárók mázolása már sk. történt, Ancsa a fővárosi lakás felújításánál jól betanulta ezt a melót, úgyhogy gyorsan és olcsón megoldódott a frissítés.

Közben persze, hogy ne maradjon üresen a kéró, amíg száradt a padló és a falak, az udvaron folytak a munkálatok, mint pl. régi íróasztalról a 100 réteg festék eltüntetése, mivel egyhangúlag úgy határoztunk, hogy kopottan jobban fog mutatni a vakítófehérségben…és így is lett, miután Merci egy hétig maratta, kaparta, égette, csiszolta lefele azokat a festékeket, amiket előző években nagyon gondosan és sűrűn kent rá a bútorra. 😀 😀

Tv alá kiszemeltünk egy komódot, ami szintén nyakon lett öntve párszor festékkel, de akkor határoztuk el, hogy jobban mutatna a lábrész natúran, amikor még meg sem száradt rajta az új, banánzöld réteg…

…aztán amikor lemarattuk, lekapartuk, leégettük, legcsiszoltuk lent és alighogy megszáradt a banánzöld fent, kiderült, hogy kéken akarjuk inkább látni…no comment 😀 😀

Mivel az évek során rengeteget halmoztunk fel, polcredszerért sem kellett a bútorboltba futnunk, a faházban ebből is porosodott egy készleten. Ezzel már könnyű dolgunk volt, csak egy réteg fehéret kellett lekaparni.

Szóval így áll most a helyzet: gyönyörű fehérek a falak, nyílászárók és a padló is, berendezést saját készletből oldottuk meg:

…és akkor soroljuk a terveket, mert van belőlük rendesen.

A konyha most a legkritikusabb, fénykorában sem volt jól összeállítva, bizonyos elemei, mint pl. a hosszú, kényelmes pult, hogy főzés közben ki lehet bámulni az ablakon rendben vannak, de minden mást újra kell gondolni. A hűtő be lett rejtve a galéria alatti szekrénybe és a mosógép került beépítésre, hogy ne legyen megbontva a 3,5 méteres pult. Ez akkor jó ötletnek tűnt, de nem túl kényelmes, úgyhogy helycsere következik. Hűtő fogja kezdeni a konyhasort, aztán az összes elem fiókos kell, hogy legyen, mert annál kényelmesebb csak az, ha étterembe jársz enni…mindenesetre a drótkosaras, polcos megoldás, teljes agyrém. Az előlapok cseréje is megérett, azt még nem világos, hogy a meglévőket alakítjuk át, vagy teljesen más lesz az is. Sajnos sok minden tetszik konyhafronton, nagyon nehéz a választás, de ennél sokkal egységesebb lesz, az biztos.

A polcok nagyon hiányoznak, szeretjük kitenni a napi használatban lévő dolgainkat, így azok mindenféleképpen visszakerülnek, de valami csavar kéne a dologba, mert a régi megoldás már unalmas. Pinteresten kutakodva rengeteg tetszik, de ezt a megoldást nagyon ki kéne próbálni:

A hálógaléria lépcsője az, amit Ancsa édesapja ideiglenesen dobott össze anno (ezúton is köszönet érte, mert 10 évet azért jól kibírt). Már kezdetben sem ez volt oda tervezve, de arra már nem jutott a keretből, úgyhogy szintén megérett a felújításra, fa borítást fog kapni hamarosan…utóbbit csak reméljük, mert a mester már hanyagolja a kérdést egy ideje. 😀 illetve 🙁 Aztán ha már a gyönyörű fa lépcsőn tipeghetünk le és fel, a beépített szekrény ajtajaira is kell keresni ütősebb megoldást.

A fürdőben csak kisebb korrekciók lesznek, mint: új tükör és lámpák, illetve a mosdó alatti szekrény is megadta magát, de még nincs konkrét terv, viszont az biztos, hogy kell egy szuper gardrobszekrény, mivel a régi összeeszkábáltat dobtuk ki elsőként a nappaliból és valami ilyesmi tetszene:

fotó: pinterest

Illetve az is biztos, hogy ebbe a lakásba nagyon kell stukkó és rozetta, régóta tervben volt, meg is vettük gyorsan, hogy júniusban a festő felragaszthassa, sokat fog dobni a lakás hangulatán, ami most sem rossz, de mindent lehet fokozni, ráadásul nem is olyan bonyolult és drága megoldás, mint gondoltuk.

fotók: pinteres

Szóval ezek a nagyobb felújításra váró dolgok egyelőre, aztán ember tervez, mester végez…vagy nem végez, mert aki felújít, ismeri a sztorit: vagy hónapokig nem találsz szakit, vagy ha találsz hónapokig kell rá várni, mert rengeteg a munkája, illetve van a legrosszabb: találsz egy kétbalkezest, aki mindent elcsesz és hónapokig keresed a szakit, aki hajlandó kijavítani a elcseszéseket. Szerencsére leginkább a fővárosban gyakori a jelenség, ez a lakás meg vidéken van, így nem kell hónapokat várni, hogy beszámolhassunk a fejleményekről. Addig is örülünk annak, ami már elkészült. 🙂

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!