Merci-Ancsa dekor

Mutasd az otthonod: Fanni és Marci tökéletlenül is tökéletes otthona

Fanni és Marci még alakulóban lévő otthona lett az olvasói kedvenc, ezért természetesen Őket is meginterjúvoltuk és kértünk fotókat a lakásról, hogy teljes egészében megmutathassuk. 🙂
 
Fanni Baján él szerelmével, Marcival és kutyusukkal, Maszattal egy belvárosi 110 m2-es, hófehér lakásban. Az egy évet igénybe vevő felújítás után, alig két hónapja vehették birtokba, azóta szépítgetik az első közös fészket. 

Fanni már az egyetem alatt tudta, hogy egész biztosan kisvárosban szeretne élni, ezért annak elvégzése után hazaköltözött. Az egyetem mellett elvégzett egy úszás-, majd egy lovas edzői tanfolyamot. Most Édesapjával közösen üzemelteti a Remény Lovasiskolát Édesapjával közösen üzemelteti a Remény Lovasiskolát, de nagyon sokat segít nagymamája, 17 éves húga és egy lovász a családi vállalkozásban. Jelenleg fogyatékosok szabadidős és lovassport oktatója képzésre jár, hogy Down-kóros, mozgássérült vagy egyéb, más fogyatékossággal élő gyermekeket is tudjon lovagoltatni. “Imádom a munkám, mindig azt mondom, hogy én soha sem dolgozom, hanem azt csinálom, amit szeretek.” Hazaköltözés után 3 évig keményen dolgozott, hogy kialakítsa az életét. Kiköltözött a lovasiskolába, az istállóban lévő kis szobácskába, ahol 41 ló társaságában élt, majd az istállót, annak bővítésekor úgy építették, hogy az elejében létre hoztak egy szolgálati lakást, amit birtokba vehetett Maszattal, az akkor még 8 hetes kutyussal. Az egész berendezést úgy guberálta össze. Régi szekrényeket, asztalokat, székeket csiszolt és festett, raklapokból készített polcot. “Volt, hogy kimentem az erdőbe lovagolni és az egyik fenyőfa alatt megláttam egy fotelt. Hazalovagoltam, beültem a terepjáróba, elmentem a fotelért, áthúzattam és még ma is használjuk.”

Aztán összeismerkedtek Marcival…újra (merthogy a gimnáziumban már ismerték egymást), aki a városban élt, de a tanyasi életről álmodozó Fanni nem panel lakásban képzelte a közös életet, Marcinak pedig esze ágában sem volt tanyára költözni, így próbáltak közös nevezőre jutni.

“A lakás Marciék családjának tulajdonában volt és már huzamosabb ideje árulták. Azt találtuk ki, hogy Marci eladja a lakótelepi lakását, megvesszük a ház felső emeletét és felújítjuk. Jól ismertem az épületet, rengeteg lehetőséget láttam benne. Rögtön beleszerettem a spalettákba, az öreg ajtókba a réz kilincsekkel, és a hatalmas parkettás szobákba. Ezen kívül, ami még a ház mellett szólt, hogy a belváros közepén helyezkedik el.”

A felújítás során elsődleges szempont volt, hogy mindent megcsináltassanak, amivel tudják csökkenteni a rezsit. Szigetelés, nyílászáró csere, fűtéskorszerűsítés és természetesen a víz- és villanyvezeték csere is megtörtén.

“Lefénymásoltuk a ház alaprajzát, és hónapokig csak rajzolgattuk, hogy milyen falat bontunk ki, mit alakítunk át. Ezt követően bekértünk a munkákra jó pár árajánlatot. Végül az ötletek egy részét el kellett vetnünk, de a nagy konyhához ragaszkodtam. A szűk folyosó és a kisszoba falát lebontottuk, összenyitottuk a konyhával, de a kisszoba parkettájához  is ragaszkodtam, mert addigra már pontosan láttam, hogy milyen jól fog mutatni rajta az étkezőasztal.”

A lakásuk renoválása során az istálló építéséből megmaradt deszkákat is felhasználták, abból készültek a párkányok, több polc és az étkezőasztal lapja is, ez utóbbival nagy szerelemben vannak. Fanni tervezte, festette, unokatesója férje hegesztette, Marci rakta össze. A kisszoba beugró részét leválasztották, most spájzként funkcionál, még nincs rajta ajtó, az egyik bontottat sínre szerelve álmodták meg oda.

A falak nagyon rossz állapotban voltak, részben gipszkartonnal vonták be, a csempe feletti részt fekete táblafestékkel festették le, hogy rajzolni lehessen rá. “Szeretnénk még két fa polcot felfúrni a csempe fölé, mert rengeteg mindenünk van dobozokban plusz még kicsit lágyítana a fa a sok feketén.”

“Már a felújítás előtt mindenféle mappákba gyűjtögettem azokat az ötleteket, amik tetszettek, és mivel lakberendezés terén az ízlésünk eléggé különbözött Marcival, közös mappákba rendeztük azokat az ötleteket, amik mindkettőnk számára elfogadhatóak voltak (aztán végül Marcinak sokszor engednie kellett) A konyhabútor megtalálása okozta a legnagyobb dilemmát. Főleg pinteresten leskelődtünk, de átlapoztuk a lakberendezési magazinokat is az elmúlt 10 évből, és többször elmentünk az Ikeába is megnézni a konyhákat. Végül rajzoltunk, számoltunk és megterveztük a konyhát, majd felkerestük Rolit, az asztalos ismerősünket.”

Fanni másik kedvenc helyisége a hálószoba, mert ott van az óriási fa ágy, amit Marci még az egyetemi éveiben csinált szabadidejében. Az éjjeli- és ruhásszekrények Fanni anyukájától kerülte az ágy köré. A szekrény fiókjait fehérre festették és egy bőr öv darabjaiból készítettek rájuk fogantyúkat.

“Nagyon szeretjük a feketét a fehéret sok-sok zöld növénnyel és sok fa felülettel. Ezek alapján terveztük meg a belső terek berendezését, sok családból örökölt bútor áttuningolásával és egy-két új darabbal, mert elég szűk keretből gazdálkodhattunk.”

A nyílászárókat, spalettákat Marci javította, Fanni csiszolta, festette. “Azt hittem soha sem leszek kész vele. Sokszor munka után, hétvégén, vagy késő estébe nyúlóan dolgoztunk, hogy az általunk is kivitelezhető dolgokkal is csökkentsük a kiadásokat, és néhány kisebb segítségtől eltekintve, csak saját magunkra számíthattunk. Elég kapcsolatpróbáló év volt, de a nehezén túl vagyunk.” 🙂

“A kanapét pár ezer forintért találtam Vaterán. Nagyon örültem neki, mert ez életünk első kanapéja. Előtte Marcinak is csak egy szivacs volt a földön ülőalkalmatosságként. Egyetlen negatívuma volt, messze kellett érte menni. Maszattal kerekedtünk útra, béreltünk egy utánfutót és egy napos kalanddal hazahoztuk életünk első kanapéját Marcaliból, egy fészerből. A nappali berendezéséhez tartozik még két láda, az egyiket Pécsen szereztük a vásárban, a másikat Marci találta Pesten lomtalanításban. Mindkettőt csiszoltuk, festettük, az egyikre kerekeket is szereltünk. A tv szekrényt a mamámtól kaptam, ő ágyneműtartónak használta, valamint készülnek a könyves szekrényeink szintén vas vázból fa polcokkal.”

dolozósarok:

“A házban van még egy szoba, amit dolgozónak, télikertnek használunk. Hatalmas ablaka van, ide függöny helyett saját készítésű makramé virágtartókban virágokat szeretnék fellógatni, mert hát növényekből sosem elég.”

A lépcsőfeljáró és az előszoba sincs még kész, ott falat terveznek bontani, majd mindent benyelő szekrényekkel beépíteni. A garázsban egy régi szekrény várja, hogy Fanni feketére fesse a hobby felszereléseinek. Egyik kis lovasa apukája jóvoltából hozzájutott néhány farönkhöz, amikből lerakóasztal és ülőke készül, illetve egyet felszeletel, bicikliülésből és versenybicikli kormányból trófea készül belőlük a kanapé mögötti falra. 

Már a felújítás első ütemében kiderült, hogy a fürdőszobára, wc-re nem lesz elég a keret, de az egyik narancssárga volt a másik meg zöld. “Tudtam, hogy nem hagyom így. Több helyen olvastam, hogyan lehet csempét átfesteni, így egy éjszaka alatt mindkettőt átvarázsoltam fehérre.”
 
“Mindig addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér, így amit lehetett azt megcsináltuk magunk, de a berendezésre nem sok pénzünk maradt. Nem szeretnék gazdagabb lenni, mert akkor biztos nem lennék ennyire kreatív, így varázsolni is tudok, ráadásul gyorsan tanulok.” 
 
 
Fanni szerint az otthonuk még nem tökéletes, de így tökéletlenül is imádják, mert benne van sok-sok munkájuk, fáradtságuk, ötletük. Most már majd kalandokkal, élményekkel, barátokkal is szeretnék megtölteni. 🙂
 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!